A községről


Történetünk

Németkér mintegy 1800 lelkes község Tolna megye észak-keleti részén. A Mezőföld löszhátának déli területein fekvő települést a Paksot Cecével összekötő úton közelíthetjük meg.

A község két település, Németkér és Hard egyesüléséből jött létre. A vidék régóta lakott hely, a falu határában római kori leletek is előkerültek. Németkér nevét valószínűleg a honfoglaló Kér törzs után kapta, első írásos említése 1193-ból származik. A község a török időkben elnéptelenedett, csupán néhány ház élte túl a hódoltság korát. Uralkodói intézkedések révén 1785-ben Hessen tartományból, Aschaffenburg vidékéről érkező német telepesekkel élesztették újjá. A szorgalmas sváb népesség munkája nyomán a település hamar felvirágzott. Ekkortól nevezték Német-Kiernek, melynek írásmódja a 19. század végén változott a maira. A község római katolikus temploma 1816-ban, tornya 1896-ban készült el. Lélekszáma 1941-re már elérte a 3100 főt. Az 1945 utáni erőszakos kitelepítések átalakították a lakosság nemzetiségi összetételét, megbontották a falu békéjét. A német nemzetiség helyére Felvidékről és Békés megyéből érkeztek családok. A korábban teljes egészében sváb faluban 30%-ra csökkent a német származásúak aránya. 1954-ben egyesítették Németkért és a tőle északra fekvő Hardot.

Hard szintén Árpád-kori település, első lakói besenyők voltak. A 14. században már esperesi székhely. Ez a falu is a török idők áldozatává vált, majd területét a közeli Cecéhez csatolták. A 18. századtól birtokosai között találjuk a Meszlényi, a Csilléry és a Szluha családot. 1941-ben több mint 800 lakója volt. Az 1954-es megyehatár rendezésekor került Németkérhez és így Tolna megyéhez. Németkéren a mezőgazdaság biztosította a megélhetést.

A régi életforma 1945 után kezdett felbomlani. A lakosság egy része a környező városokban, az 1970-es évektől Pakson vállalt munkát. Az egykori falukép megváltozott, ma már csak néhány lakóház, illetve az egyik templom, a Kálvária, az iskola, a vadászház (Beanett Panzió), a Kúria és a volt óvoda őrzi a régi idők hangulatát. A település elmúlt századainak emlékeit a Helytörténeti Gyűjteményben tekintheti meg a látogató, ahol Staub Ferenc, az élete végéig élt, itt alkotó festőművész kiállítása is látható.

A település sváb hagyományait élénken őrzi. Együtteseinek előadásai a falu rendezvényeinek és a Németkéri Napoknak programjait színesítik. 2006-ban alakították ki a falu legrégebbi házából a sváb tájházat. A környék páratlan természeti értékei 1987 óta védettek. A Látóhegy és a Hardi legelő természetvédelmi terület, a Kiskunsággal rokon homokvidék, ritka növény- és állatfajok menedéke. Az egykor intenzív homokbányászat és szőlőművelés ellenére ma is megtalálható a homoki csenkesz, a hunyor, az árvalányhaj, vagy a pusztai tyúk. Lehetőség van a környék lóháton történő felfedezésére, sőt fogathajtó versenyeket is rendeznek. A Hardi hegyről pompás kilátás nyílik a vidékre. Jelzett utak segítik a túrázást.

Címer

A 20. század elejéről való címert az önkormányzat hagyománytiszteletből változatlanul vette át, amelyben az 1954-ben vele egyesített Hardra a második csillag utal.
Képek a galériából
még több kép